Székesfehérvári süteménysütő versenyen jártam

Imádom a sütiket, imádom Székesfehérvárt és imádom megmérettetni magam alkalmanként. Megláttam ezt a lehetőséget és rögtön kaptam is az alkalmon és beneveztem. Már abban a pillanatban tudtam, hogy mivel is fogok nevezni. Két kategóriában neveztem: torta és sütemény.  Készítettem egy nanuk tortát és mini marlenkákat. A marlenkám az már egyszer különdíjas lett az esztergomi Prímás pincében megrendezett mézes sütemények versenyén. Úgy látszik ez a süteményem ahova viszem mindenhonnan elhozza a különdíjakat, így lett ez itt is Székesfehérváron. A tortán levő glazúr gallér sajnálatos módon a 3 órás buszon való utazás következtében szinte teljesen megsemmisült, és sajnos még lefotózni sem volt időm, de ígérem készítek még egyet és majd megmutatom milyen szép is volt . A bejegyzés alatti képen egy hasonló tortám látható ami nem pont olyan de ugyanazzal a technikával készült. Erről a tortámról ezen a linken olvashattok bővebben: Glazúrral díszített torta a romantika jegyében A szervezőknek köszönöm, hogy részt vehettem és, hogy a tönkrement tortadísz ellenére is különdíjban részesítette alkotásaimat. Nagyon kedves és jó hangulatú emberekkel volt alkalmam megismerkedni, nagyon örülök, hogy ott lehettem. Az ajándékoknak is nagyon örülök, a bor és a tökmagolaj isteni finom. Egyszóval nagyon tetszett az egész rendezvény a gyermekprogramokkal együtt.


További versenyekről és rendezvényekről, amin részt vettem itt olvashattok :
I. párkányi esküvőkiállítás
Esztergomi mézes sütemények versenye

Sütnicake tortafesztivál és Alíz csodaországban tortám

Photo by Édesem

    Az elmúlt egy két hétben egy nagy válságot éltem meg, ami miatt majdnem abba is hagytam a tortadíszítést, de a sok támogató és megerősítő hozzászólás a facebook oldalamon segített kilendülni a holtpontból amit ezúton is szeretnék megköszönni, barátaimnak, ismerőseimnek, családtagjaimnak és az ismeretlen embereknek akik támogatásukról biztosítottak és sikeresen visszatereltek erre az útra. Megerősítettek abban, hogy jó az amit csinálok és ez az én utam továbbra is. A részletekről most nem is untatnák senkit, inkább elmondom ennek a versenynek a történetét, amire már 2 hónapja készültem.

  A torta már 3 hete elkészült, még az említett válság előtt. Körülbelül 4 napba telt így összerakni ezt a tortát. Akkor annyira el voltam keseredve, hogy majdnem nem is neveztem be vele a versenyre. Végül úgy döntöttem, hogy felviszem a tortát Budapestre és nevezek. Csütörtökön kellett a tortát elszállítani a zsúrizésre, mazochista módon busszal vittem. Az még nem is volt annyira vészes mint a mozgólépcsőzés és metrózás kezemben egy óriási banános dobozzal, ami nem volt a legkönnyűbb megpakolva egy 3 emeletes tortával. Jól meg is izzadtam mire odaértem. Ami még annyira nem is zavart csak utána mikor fél órát várakoztunk a bejáratnál a tök vizes hátamra húzott a hideg huzat. Na ennek másnapra meg is volt az eredménye 38.5 fokos lázzal kényszerültem ágyba, és sajnos nem tudtam elmenni a fesztiválra és hazahozni a tortámat, mivel ki volt kötve, hogy vasárnap este 8kor el kell vinni, mert ők tárolni nem fogják és kidobásra fog kerülni.

Photo by Kovács Edit

 Bele is nyugodtam, de adtak még egy kis engedményt és tegnap felmentem kislányommal érte, persze nem tudtam, hogy hétfőn zárva vannak, kis dübörgés után kinyitották nekünk és el tudtam hozni magammal. Talán majd egy két kiállításon majd megtekinthető lesz még. Sajnos a fesztiválról így lemaradtam, de majd jövőre bepótolom. Ezért fényképeket sem tudtam a helyszínen készíteni a tortámról, így megkértem pár ismerőst, hogy engedélyüket adják a helyszínen készített fotóik közzétételét itt a blogon. Köszönöm szépen, hogy engedélyt adott nekem az Édesem blog szerzője és Kovács Edit is  tortámról készült fotóik felhasználásához.  A kislányom viszont nagyon élvezte a kis budapesti kiruccanást, metrózást, mozgólépcsőzést és a hamburgert  a Westendben.

   A torta alapja hungarocell, mivel 3 napig egy hűtetlen helységben volt kiállítva az Iparművészeti múzeum aulájában. Éppen ezért készítettem olyanra, hogy tortából is kivitelezhető legyen. Büszke vagyok rá, hogy további 36 torta mellett az enyém is ott díszelgett egy ilyen impozáns helyszínen. A hungarocell alapon kívül a tortán minden ehető volt a burkolattól legkisebb részletig.  Minden saját tervezés alapján valósult meg. Mindenképpen szerettem volna megjeleníteni a tortán a kis emberarcú virágokat, a kártyalapokat, az órát és a teáskészletet is, de nem ragaszkodtam a pontos mesében lévő változatokhoz. A versenyen végül 2 nyertest hirdettek egyet a cukrász és egyet az amatőr kategóriában. Én most nem nyertem, de nyertem egy csodás napot a lányommal Budapesten, nekem ez mindennél többet jelentett. Látni az arcán, hogy örül, hogy metrózhat meg mozgólépcsőzhet, fantasztikus.